Az idei visegrádi FISZ-tábort sem ússzátok meg sorozatunk programjai nélkül. A Horizont Műfordító Műhely nyári kiadását Gerevich András tartja július 25-én 15 órakor. Gerevich András 1976-ban született, költő, író, szerkesztő, drámaíró, forgatókönyvíró, és nem utolsósorban műfordító is, idén Babits-ösztöndíjas, versfordító műhelyek gyakorlott vezetője. 1997 óta négy önálló kötete jelent meg, a legutolsó az idei Könyvhétre, Tizenhat naplemente címmel. Teljes kötetet fordított Philip K. Dicktől, és David Lynchtől, szerkesztett s részben fordított skót költészeti antológiát és egy Heaney-válogatáskötetet, fordításai többek közt angol, ír, kanadai költészeti antológiákban szerepelnek. Idén nagy kedvencéhez, a nemrég elhunyt Seamus Heaney-hez tér vissza: az ír költő Human Chain című, utolsó kötetét fordítja a Babitsnak köszönhetően.
A táborra szánt feladat, hogy mindenki, aki részt szeretne venni a szemináriumon, fordítson le legalább egy
verset a háromból, de persze ha teheti, fordítsa le mind a hármat. Kérlek küldjétek el a fordításaitokat Gerevich András email címére: andras.gerevich(kukac)gmail.com
1.
Lucille Clifton
„i am accused of tending to the past”
i am accused of tending to the past
as if i made it
as if i sculpted it
with my own hands. i did not.
this past was waiting for me
when i came,
a monstrous unnamed baby,
and i with my mother’s itch
took it to breast
and named it
History.
she is more human now,
learning language every day,
remembering faces, names and dates.
when she is strong enough to travel
on her own, beware, she will.
+++
2.
Lawrence Ferlinghetti
In Goya’s Greatest Scenes We Seem to See . .
.
In
Goya’s greatest scenes we seem to see
the people of the world
exactly at the moment when
they first attained the title of
‘suffering humanity’
They writhe upon the page
in a veritable rage
of adversity
Heaped up
groaning
with babies and bayonets
under cement skies
in
an abstract landscape of blasted trees
bent
statues bats wings and beaks
slippery gibbets
cadavers
and carnivorous cocks
and
all the final hollering monsters
of
the
‘imagination
of disaster’
they
are so bloody real
it is as if they really still existed
And they do
Only
the landscape is changed
They
still are ranged along the roads
plagued by legionnaires
false
windmills and demented roosters
They
are the same people
only further from home
on
freeways fifty lanes wide
on
a concrete continent
spaced with bland billboards
illustrating
imbecile illusions of happiness
The
scene shows fewer tumbrils
but
more strung-out citizens
in
painted cars
and they have strange license plates
and
engines
that devour America
+++
3.
Alice
Fulton
Yours & Mine
Through
your lens the sequoia swallowed me
like
a dryad. The camera flashed & forgot.
I,
on the other hand, must practice my absent-
mindedness,
memory being awkward as a touch
that
goes unloved. Lately your eyes have shut
down to a shade more durable than
skin’s. I know you
love
distance, how it smooths. You choose an aerial view,
the
city angled to abstraction, while I go for the close
exposures:
poorly-mounted countenances along Broadway,
the
pigweed cracking each hardscrabble backlot.
It’s
a matter of perspective: yours is to love me
from
a block away & mine is to praise the grain-
iness
that weaves expressively: your face.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése